Meghatározása a Wikipédiából, a szabad lexikonból:
A fordított ozmózis során, ha egy hígabb oldattól féligáteresztő és mechanikailag szilárd membránnal elválasztott, tömény vizes oldatra az ozmózisnyomásnál nagyobb nyomás hat, a vízmolekulák a hígabb oldatba áramlanak és a töményebb oldat koncentrációját növelik. A folyamat éppen ellenkezője az ozmózisnak, amelynek során a koncentrációkülönbség kiegyenlítésére megindul a vízmolekulák diffúziója a hártyán keresztül a töményebb oldatba és ennek következtében túlnyomás (ozmózisnyomás) keletkezik.
A fordított ozmózist elsősorban az ivóvízkezelés során alkalmazzák, ahol zárt technológiai rendszerben, nyomás alatt egy féligáteresztő rétegen (membránon) préselik át a már több lépcsőben előszűrt vizet. A fordított ozmózis során használt membrán vízáteresztő rés mérete 0,0001 mikron nagyságú, amely így kiszűri a tisztításra szánt vízben lévő szinte összes fizikai és kémiai szennyezőanyagot, valamint a biológiailag aktív szervezeteket is.
A fordított ozmózis technológiáját először a NASA fejlesztette ki űrhajósok számára, majd a haditengerészetnél használták a sós tengervízből történő ivóvíz előállítására. A nyugati világban régóta elterjedt, de ma már a Közel-Kelet tehetősebb országai is így nyerik ivóvizüket a tengerből, sőt, Ázsiában már megjelentek a palackozott RO ivóvizek is. Az élelmiszeripar világszerte használja az ozmózisvizet, például üdítőitalok, gyümölcslevek, konzervkészítmények, likőrök előállításához.
Az ozmózis egy spontán oldószer áramlási, átszivárgási folyamata, egy félig-áteresztó membránon (semipermeable membrane) keresztül az alacsonyabb koncentrációjú oldatból a magasabb koncentrációjú oldat felé. A membrán átengedi az oldószert, de nem engedi át az oldott anyagot. Az ozmózis oka az ozmotikus nyomáskülönbség, amit az oldatok koncentráció különbsége hoz létre. Ozmózis akkor jön létre, amikor elválasztunk két különböző koncentrációjú oldatot. Minél nagyobb az oldott anyagok koncentráció különbsége, annál nagyobb az ozmotikus nyomás.
A fordított ozmózis során az oldószer (pl. tiszta víz) áramlik külső - általában hálózati víz- nyomás hatására a féligáteresztő membránon keresztül a magasabb koncentrációjú oldatból (szennyezett víz) az alacsonyabb koncentrációjú oldat felé (tisztított víz). Tehát az ozmózis áramlási iránya a külső - általában hálózati víz- nyomás hatására megfordul!
A membrán vékony, félig áteresztő filmrétegekből (hártyákból) áll, melyek spirálosan felcsavarva össze vannak "kapcsolva" egymással egy műanyag cső körül. A membrán felszínéhez érkező vízből a vízmolekulák hártyákon keresztülhatolnak, majd spirálvonalban a membrán belsejében összegyűlnek és tovább haladnak a tartályba.
A víz tisztításnak ez a módja minden egyéb módszernél hatékonyabb, hiszen a membrán -tulajdonságaiból adódóan (0,0001 mikron résméret)- eltávolítja a baktériumoknál ezerszer kisebb szennyeződéseket is az ivóvízből és gyakorlatilag csak a vízmolekulákat engedi át a réseken. A membrán réseinél a vírusok pl. 200-szor, a baktériumok pedig 2000-szer nagyobbak! Elmondhatjuk, hogy a RO technológiával működő víztisztító 95%-os hatásfokkal távolítja el a vízből a szennyező anyagokat.
A víz tisztítására kialakított féligáteresztő membránok mentén a tisztítandó víz állandó mozgásban van, ami folyamatosan eltávolítja a membrán felületén lerakódó szennyeződéseket, így a RO rendszeröntisztító. A szétválasztási folyamatot követően a tiszta víz a tartályba, a kiszűrt anyagok pedig szennyvízként a csatornába távoznak el.
A fordított ozmózis elvén működő víztisztító egy lépésben eltávolítja a vírusokat, baktériumokat, vegyszereket, még a radioaktív részecskéket sem engedi át (minden káros anyagot képes kiszűrni: klórt, ipari szennyezőanyagokat, nitrátokat, arzént, vírusokat, baktériumokat, gyógyszerszármazékokat, hormonokat, nehézfémeket).